~EP~Múzeum

Csontkultusz II.

Julia Klöckner – aki a maga 34 évével a CDU legifjabb parlamenti képviselői közé tartozik – a berlini Paul Löbe házban található képviselői irodában dolgozik. Az egykori hittantanárnő négy éven át foglalkozott fogyasztóvédelemmel és agrárpolitikával, mígnem az anorexia elleni küzdelemben meglelte saját területét, nyilvánosan állást foglalva az olyan felelőtlen “casting show-k” ellen, mint például Heidi Klum Németország következő topmodellje című műsora.

Sokáig a túlsúly állt a közvélemény középpontjában, noha ezen a területen nagyon jók a gyógyulási esélyek. Ezzel szemben minden ötödik kóros soványság halállal végződik. Ennek ellenére eleinte nem akadt könnyű dolga Julia Klöcknernek. Csak akkor tértek magukhoz még a legcsökönyösebbek is, amikor közzétette a megdöbbentő adatokat, miszerint évente majd 400 ezer anorexiás beteget regisztrálnak, s kezelésük költségei 300 millió euróra rúgnak. A CDU-frakció ezért indítványt kíván benyújtani, amely a téma megvitatását hivatott sürgetni. A politikusnő nincs egyedül e küldetésével. A küzdelembe világszerte bekapcsolódtak az élenjáró divatországok – Olaszország, Franciaország és az Egyesült Államok – ifjúsági és egészségügyi minisztériumai is. Kemény beavatkozásokat terveznek arra az esetre, ha a sovány, illetve kiskorú lányok nem tűnnek el mielőbb a kifutókról. E célból Olaszországban az ifjúsági és sporttárca miniszter asszonya, Giovanna Melandri erőteljes nyomására elfogadtak egy kiáltványt, melyet a jövőben minden divatdiktátornak be kell tartania. Ebből mindenekelőtt az tűnik ki, hogy 2008 után nem alkalmazható modellként sem 16 évesnél fiatalabb, sem olyan lány, akinek a testtömegindexe – a súly, kilóban, osztva a magasság négyzetével, méterben – 18,5 alatt van. “Semmiféle törvényi szankciót nem tervezünk – mondja Paola Natalicchio, a Melandri sajtószóvivője -, ennek ellenére erősen bízunk a divattervezők együttműködésében.” A honi divatdiktátorok elleni kezdeményezés bizony bátor lépés. Végeredményben a ruhaipar a maga legnagyobb vállalataival – mint például a Versace, a Prada és az Armani – az ország egyik legnagyobb bevételi forrását jelenti. A kormányzat tisztában van vele, hogy erőfeszítései még sok konfliktust fognak okozni, mégis megpróbál keményen kitartani mellettük. Ezzel ellentétben a franciaországi szakembereknek nem kell attól tartaniuk, hogy a kormány beavatkozik ügyeikbe. A Divatszövetség ugyanis már januárban lesöpörte asztaláról ezt a kellemetlen témát. A divatházak – például a Dior vagy a Chanel – sietve jelezték, hogy nem hajlandók lemondani korlátlan alkotói szabadságukról. A törvényhozó által a kiskorúak védelmében alkotott szabályok bőségesen elegendők – vélekedik Didier Grumbach, a francia divatkamara elnöke. Így tehát nem vezetnek be további intézkedéseket az ultrasovány modellek kifutóról való kitiltása érdekében. “Természetesen oda kell figyelnünk – teszi hozzá -, és fel kell hívnunk a fiatal lányok figyelmét az anorexia veszélyeire.” Ennél több szabályozást azonban nem kívánnak bevezetni. Amiről Grumbach olyan könnyedén beszél, már rég jelentős problémává nőtte ki magát, és fiatal nők egész generációját sújtja: világszerte több millió ember szenved anorexiában és bulimiában. Németországban az Országos Egészségügyi Felvilágosító Központ adatai szerint a tinédzser lányok majdnem fele elégedetlen a testével. A 13-14 évesek körében ez a szám lényegesen magasabb. Olaszországban ebben a korban már minden negyedik lány túl van egy fogyókúrán. Az internet kitűnő lehetőséget szolgáltat anonim beszélgetésekhez a feltűnés nélküli koplalásról. Az Anas című weboldalon – a név az anorexiából származik – az éhezés mesterei igen meglepő tanácsokat osztogatnak a világ legelitebb magazinjaiból származó fotókkal illusztrálva, amelyeken vékony felsőcombok, sovány nyakak és hegyes csípőcsontok láthatók. Ezek a lányok valószínűleg nem tudják, hogy az általuk példaképnek tekintett alak a 60-as évekből származik. Akkoriban vált Lesley Hornby és Jean Shrimpton – becenevükön Twiggy (“ágacska”) és Shrimp (“tökmag”) – Londonban a társadalmi struktúrák és az unalmas felnőtté válás ellen tiltakozó ifjúság jelképévé. Ez a gondolat csak három évtizeddel később, a kilencvenes évek elején kapott újra szárnyra, amikor a fiatal fotós, Corinne Day egy londoni ügynökség kartotékaiban felfedezte azt a 14 éves, fejletlen, Kate nevű lányt, aki – ezzel a teljesen hétköznapi névvel – mindenáron modell szeretett volna lenni. A londoni Nemzetközi Portrégaléria Face of Fashion című kiállításán olyan képek voltak láthatók, melyek intézményesítik, művészetté emelik, amit elsősorban fiatal lányok csodálnak meg. Az egyik motívum Kate Mosst ábrázolja 14 évesen. Itt orrának jobb oldala még nincs úgy lesüllyedve, mint ma; bőre még nem fakó, tele van szeplőkkel. Csak testfelépítése emlékeztetett már akkor egy alultáplált kulcsosgyerekre. Néhány évvel később Moss az úgynevezett “heron chic” és “waif look” irányzatok szimbólumává vált. Egészségtelen, megfakult, szomorú dolgok azok, amelyek Mossnak és Corinne Daynek dicsőséget és elismerést szereztek. Másoknak azonban halált.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.